A nem szőtt szövetek két kategóriába sorolhatók: vékony és vastag. A vékony súly általában 20-100 g / m (ruházati bélésként dekoratív kendőként, zsebkendőként, női higiéniai termékekként használják; vastag típusú pelyhek, szőnyegek, szűrőanyagok, geotextíliák (közúti szövet) stb.) és felhasználható speciális célokra szolgáló anyagokból, például hőszigetelés, szellőzés, hőállóság, kopásállóság, hangszigetelés, ütésállóság, vírusvédelem, sugárvédelem stb.
A nem szőtt szövetek gyártási technológiája a papírgyártásból és a nemezelésből származik. A korai nem szőtt textíliák pamut hulladékból készülnek. A kezelés után a textilmalmok maradványait préselték és alacsony minőségű műanyagként vagy melegítő anyagként kezelték. Az 1950-es évek után a kémiai szálak nagymértékben fejlõdtek, és a nemszövött szövetek gyártási technológiája is javult. Az akupunktúra, a varrás és az öltés technikákat egymás után alkalmazták. A természetes rost és a kémiai rost nem szőtt textíliák gyártása jelentősen megnőtt, és ezek használata egyre szélesebb körben elterjedt. A nem szőtt textíliák gyártási módszereit száraz és nedves módszerekre osztják.

Száraz metorda Először a rost nyersanyagot kinyitják, összekeverik és fésültetik egy pamut fonó vagy gyapjú fonó eszközön, hogy rostos hálót képezzenek, majd egy nemszövött anyagot szövethez való kötéssel készítenek, szövetre mechanikusan formálva vagy egy ruhával.
Rostképző szalagok Vannak olyan módszerek, mint a párhuzamos szövetképzés, szakaszos szövedékképzés és levegővel ellátott szövetképzés. Az 1–2 kártológép párhuzamosan elrendezett szövedékeit többször párhuzamosan egymásra helyezzük, hogy olyan szövedéket képezzenek, amelyben a szálak hosszirányban vannak beállítva. Az ilyen szálas szövedékből készült nemszőtt textúra nagy hosszirányú szilárdsággal és alacsony oldalirányú szilárdsággal rendelkezik. A szövedékbe átlapolva van egy olyan szövedék, amelyben a kártológép kimenete a függönyfüggönyön keresztül bizonyos számú rétegre van hajtogatva, és a szálak lényegében vízszintesen vannak igazítva. Az Airlaid egy olyan módszer, amelyben a kártolt egyes szálakat a kimeneti hálószalagon agglomerálják, hogy szálas szövet alakuljanak ki. A szálak szabálytalan elrendezése miatt a kapott nemszőtt szövet hosszanti és keresztirányú szakítószilárdsága lényegében azonos. Ezenkívül a kártolt szálakat mennyiségi szálas rétegre lehet alakítani, amelyet több pár fogazott tekercs segítségével a szövedékbe húznak, és a szálakat véletlenszerűen helyezik el a pehelyben.
